Fetykó Judit: Őszi vers
Nézd, itt felettünk a lombokon
az ősz festi át a színeket,
ujja megérinti homlokom,
s a nyár távolodva integet.
Lomb kereng, ökörnyál ellebeg,
a dél még meleg, de az este
enyhe egyre fogy, s dideregve
keresve kardigánt, kabátot,
járunk kint, hogy az éji világot,
lássuk, az éjszakai eget,
hol az Orion fénye megjelent.
A lomb oly tarka, egyszerre méz,
sárga meg barna, s hunyja szemét
a nyár, s rőt lombjain át az ősz
ígérget, mint csalfa szeretők,
hű szerelmet, szép házasságot,
bár már viszi a lomb–kabátot,
s a télnek hódolva szerelmét,
télnek ígéri –, a nyár emlék…
Látod? Felettünk a lombokon
az ősz festi át a színeket,
hűse megérinti homlokom,
s a nyár távolodva integet…
az ősz festi át a színeket,
ujja megérinti homlokom,
s a nyár távolodva integet.
Lomb kereng, ökörnyál ellebeg,
a dél még meleg, de az este
enyhe egyre fogy, s dideregve
keresve kardigánt, kabátot,
járunk kint, hogy az éji világot,
lássuk, az éjszakai eget,
hol az Orion fénye megjelent.
A lomb oly tarka, egyszerre méz,
sárga meg barna, s hunyja szemét
a nyár, s rőt lombjain át az ősz
ígérget, mint csalfa szeretők,
hű szerelmet, szép házasságot,
bár már viszi a lomb–kabátot,
s a télnek hódolva szerelmét,
télnek ígéri –, a nyár emlék…
Látod? Felettünk a lombokon
az ősz festi át a színeket,
hűse megérinti homlokom,
s a nyár távolodva integet…
Fetykó Judit (1956-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése