Ughy Szabina: Az utolsó vers
Hallgatni kéne, mint egy csepp eső,
cseresznyemag vagy egy madártojás.
Hallgatni kéne felfelé, legalább egyszer meghallani
egy elhagyott fészek, egy fa, egy hegy hangját,
csak legalább egyszer a napba nézni igazán.
És hallgatni, zuhanni befelé, át a szem vakfoltján,
a sejtek és atomok közti távolság világűrjébe.
Egy femtométer vagy millió fényév?
Itt is, ott is csak ugyanaz a leírhatatlan igen hallgat.
Minden, mit hozzátennék, giccses és didaktikus.
Inkább ne legyen egyetlen szavam semmire sem:
A csönd, ha csönd, konduljon hangtalan
de üsse át a földet harangnyelve.
cseresznyemag vagy egy madártojás.
Hallgatni kéne felfelé, legalább egyszer meghallani
egy elhagyott fészek, egy fa, egy hegy hangját,
csak legalább egyszer a napba nézni igazán.
És hallgatni, zuhanni befelé, át a szem vakfoltján,
a sejtek és atomok közti távolság világűrjébe.
Egy femtométer vagy millió fényév?
Itt is, ott is csak ugyanaz a leírhatatlan igen hallgat.
Minden, mit hozzátennék, giccses és didaktikus.
Inkább ne legyen egyetlen szavam semmire sem:
A csönd, ha csönd, konduljon hangtalan
de üsse át a földet harangnyelve.
Ughy Szabina (1985-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése