Ughy Szabina: Váróterem

Egy ideig még hallom,
ahogy a váróteremben
bekapcsolva hagyott hangszóróban
valaki szuszog, hátratolja a széket,
távolodik.
Csak a kásás sustorgás marad.
Mellettem hátizsák, utazótáska,
egy albérlet és az otthon közti
maradék élet.
Ülök és várok, mintha
bármelyik pillanatban
a nevemet hallhatnám.
Közben azt képzelem, épp most
simítanak végig egy arcot,
ejtenek le csészét,
csuknak be ajtót.
Aztán nem hiszem el.
A kéz simít, de állni látszik,
a csésze esik, nem ér földet,
az ajtó csukódik,
résnyire mégis nyitva marad.
Várok én is, mint általában,
indulás és érkezés közt félúton.

Ughy Szabina (1985-)