Barna T. Attila: A Kő-asszony-kő-sivatag

Izzó néma kő-ég alatt
kő-asszony-sivatag
nagy kő-asszonyok alszanak
ős kő-mosoly kő-arcukon
kő-testükön kapaszkodom
kúszom lihegve meztelen
kő-csípejükön kő-hasukon
felsebzem égő homlokom
sima kő-nyakuk szorítom
lecsúszik véresen kezem
kő-asszonyokkal viaskodom
izzó hideg kő-ég alatt
éles-hegyes kő-sugarak
testem lándzsaként átdöfik
kő-asszonyokhoz szegezik
jajgató húsom perzselik
csontomról mind leégetik
kegyetlen kő-napsugarak
szikkasztják árva csontomat
jaj kő-asszony-kő-sivatag
kő-föld kő-világ kő-magány
kő-alkony kő-csönd kő-hiány
cserepes szájjal kapkodok
s csak kő-levegőt kortyolok
kő-mindenségbe fulladok
ölelnek-vonnak kő-karok
nevetnek a kő-asszonyok
kő-combjuk fonódik körém
kő-mellük kínálják felém
kő-kéjjel beleharapok
magam is kő-fiú vagyok
kerek kő-tomport markolok
és kő-ölükbe hatolok
kő-spermám belelövellem
kő-feloldozás kő-kegyelem
fönt kő-űrben kő-csillagok
szétgurult szikladarabok
dermedt kő-világ-éjjelen
kő-asszonyokkal szeretkezem

Barna T. Attila (1971-)