Gál Éva Emese: Játék

Egyetlen szó megölhet egy világot,
lehet igaz, lehet akár hamis:
egy erdő sűrű gondjaiban állok,
kivágható a képzeletem is,

hogy a csutak-világhoz idomuljak,
ahol ég s föld közt egyre nő az űr.
A föld lassan elfelejti a múltat,
és az ég tócsáiban elmerül.

A hit mozdíthatatlanabb a fáknál,
a Föld szívét marják a gyökerek,
de a felszínen végzett pusztításnál
a kötődés már mélyebb nem lehet,

ahol velünk semmisül minden érték,
hiába lüktet bele homlokunk:
a végtelent a gondok közé mérték,
s mi a körben a játékok vagyunk.

Gál Éva Emese (1955-2022))

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél