Hartay Csaba: Vasárnap éji szoba

Valahogy csak a saját életed marad végül.
Fürdés, tükörben ráncok észrevétele, még nem olyan vészes.
A hősugárzó csak addig duruzsol, nehogy meleged legyen.
Az újabb héttől félsz. Jó lenne maradni a vasárnapban.
De legalább nem a HÉT szignálja szól.
Kikészíted a reggeli ruhát.
Igen, ebbe te fogsz belebújni néhány órán belül.
A hetek, mint panelek, benyitsz egy újabb üres terembe.
Valahogy csak te magad maradsz végül.
El kell aludnod, igyekszel nem arra gondolni,
amitől nem tudsz elaludni.
Hogy másnak másabb, mégis ugyanezek.
Hogy mindig vasárnapba ütközünk.
Magas, vörös fal, aminek túloldalán kiégett gyep.
Megigazítod a párnádat, a lepedőt.
Legyen minden feszes, csak te lazulj el.
Csak te maradsz végül, és a vasárnap éji szoba.
Újabb hétbe ejtett panelkocka.
Mit fogsz ebédelni, mi lesz veled szerdán.
Milyen egy szerda. Semmilyen.
Lenémítod a telefont, még megnézed, üzent-e valaki.
Senki. Mindenki vasárnap este helyezkedik saját vackába.
Nem mostál fogat. Kikelsz az ágyból.
Milyen elaprózódott ez a hétvégi magány.
Hogy nincs tovább péntek, szombat.
Úgy érzed, csak te indulsz újabb, hetedhét háborúba.

Hartay Csaba (1977-)