Mészöly Dezső: Ősz a vár alatt
Sárospatakon
A parton a sok görbe fa
megadta mind magát az ősznek.
Hullatják sárga kincsüket,
s kopárabb egyre fönn az ág,
puhább itt lenn az őszi szőnyeg.
Hajnalban már köd áll a tájon,
s a ködben minden mélyen alszik.
Olyan nagy csönd van, szinte hallszik,
amint a víz a partra loccsan.
Csönd, őszi béke, ólmos álom.
A ködben alszik fönn a várrom
az álmos, ólmos altatóra…
S tán fönn a várban, egy mohos toronyban,
alszik, száz évig alszik Csipkerózsa.
megadta mind magát az ősznek.
Hullatják sárga kincsüket,
s kopárabb egyre fönn az ág,
puhább itt lenn az őszi szőnyeg.
Hajnalban már köd áll a tájon,
s a ködben minden mélyen alszik.
Olyan nagy csönd van, szinte hallszik,
amint a víz a partra loccsan.
Csönd, őszi béke, ólmos álom.
A ködben alszik fönn a várrom
az álmos, ólmos altatóra…
S tán fönn a várban, egy mohos toronyban,
alszik, száz évig alszik Csipkerózsa.
Mészöly Dezső (1918-2011)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése