Szöllősi Mátyás: Állapotok – negyvenöt töredék

Első könyv
1.

Ignominia

Csak három év. Csupán csak három év.
Egy filmen nézem vissza az egészet;
koszos, szemcsés, ellentmondástól ég
a múlt. És személyem is hevenyészett.
Sosem hittem, hogy elfelejtem,
amire most újra ráébredek.
Megélek. Megfogalmazok. Felejtek –
mint kézfogás közben hallott nevet.

Az április most mégis tiszta emlék;
felismeréstől oldódnak a szemcsék,
akár szeretkezés után kívánt
ölelkezés vagy nem-lét.
Mintha újság közölne minden apró
részletet, érdeklődésem feszült.
A magyarázkodástól mentes élet,
melyet a tisztánlátás képessége küld.
Csak visszamenni oda, ahol egyszer
megaláztak, és félretenni érvet.
A másikat, csak őt, magát figyelni –
pusztán a helyzet tisztasága éltet.

Azonban egyértelmű, mi következik.
Csak az fáj, hogy most már nem szólhatok.
Ebben az összehasonlító módban
látni látok, nem változtathatok,
ahogy azon se,
hogy végül mindig magamról beszélek.
Most is látnivaló az állapot,
a szándék megvolt, mégis hova érek:
„A másikat, csak őt, magát figyelni”
elmaradt, mert elmaradtunk mi ketten –
ámde a megaláztatás állapotát
legalább értem, és birtokba vettem.

Szöllősi Mátyás (1984-)