Télffy Ármin: Apát ír a vers
Szobám négy fala közt, fénytelen, tompa
ragyogás. A nagy utak elmaradtak, nem
volt örök, amit annak hitt bennem az Isten.
A mögöttem hagyott évek, mint kipusztult fajok
kavarognak a darwini mennyben. Úgy teszek,
mintha mindent tudnék a borzongató éjről,
amelyben újra és újra csak vendég vagyok,
hogy egy nap váratlanul, fizetés nélkül lelépjek.
Minden elmúlik és nem múlik el semmi,
de a mulandóság megszépíti a ráncos valóságot,
szakadó sóhajokat köt össze a költészet csendjével.
Elég, ha lehunynak szemeim, máris mozdulatlan
minden, csak egy cérnavékony, szélcibálta alak
tétovázgat az aranyba mártott leveleken utánad.
Sosem csordogált bennem prófétavér,
és nyomot sem hagyok szerelmünk
haván a fejvadász emlékeknek. Mielőtt elnézek
arcod mellett a szabadság horizontja felé,
hosszan bámulom a szemed. Ne félj, amit elviszek
belőled, visszaadom az örvénylő, tavaszi ragyogásnak!
ragyogás. A nagy utak elmaradtak, nem
volt örök, amit annak hitt bennem az Isten.
A mögöttem hagyott évek, mint kipusztult fajok
kavarognak a darwini mennyben. Úgy teszek,
mintha mindent tudnék a borzongató éjről,
amelyben újra és újra csak vendég vagyok,
hogy egy nap váratlanul, fizetés nélkül lelépjek.
Minden elmúlik és nem múlik el semmi,
de a mulandóság megszépíti a ráncos valóságot,
szakadó sóhajokat köt össze a költészet csendjével.
Elég, ha lehunynak szemeim, máris mozdulatlan
minden, csak egy cérnavékony, szélcibálta alak
tétovázgat az aranyba mártott leveleken utánad.
Sosem csordogált bennem prófétavér,
és nyomot sem hagyok szerelmünk
haván a fejvadász emlékeknek. Mielőtt elnézek
arcod mellett a szabadság horizontja felé,
hosszan bámulom a szemed. Ne félj, amit elviszek
belőled, visszaadom az örvénylő, tavaszi ragyogásnak!
Télffy Ármin (1996-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése