Jóbi Annamária: Zajtalan
Mondd, volt már
lelked zajtalan, tenyeredbe
csöppent-e ima a szélből,
érted kiáltó sóhajtás,
társadtól, aki keres!
Egyszer is volt-e jel,
a hajadban sírdogáló eső,
szempillán megülő,
és könnyeket hígító,
volt-e a zuhogó szerelem?
Mondd, volt-e
elveszett időd,
voltál egy percig is "sehol"
és ott igazán szabad?
Volt, hogy nem csak szerettek,
de szerettél,
hogy semmid sem maradt.
Egyetlen percig is,
mondd,
adtad-e úgy magad?
lelked zajtalan, tenyeredbe
csöppent-e ima a szélből,
érted kiáltó sóhajtás,
társadtól, aki keres!
Egyszer is volt-e jel,
a hajadban sírdogáló eső,
szempillán megülő,
és könnyeket hígító,
volt-e a zuhogó szerelem?
Mondd, volt-e
elveszett időd,
voltál egy percig is "sehol"
és ott igazán szabad?
Volt, hogy nem csak szerettek,
de szerettél,
hogy semmid sem maradt.
Egyetlen percig is,
mondd,
adtad-e úgy magad?
Jóbi Annamária (1977-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése