Jóbi Annamária: Zajtalan

Mondd, volt már
lelked zajtalan, tenyeredbe
csöppent-e ima a szélből,
érted kiáltó sóhajtás,
társadtól, aki keres!
Egyszer is volt-e jel,
a hajadban sírdogáló eső,
szempillán megülő,
és könnyeket hígító,
volt-e a zuhogó szerelem?
Mondd, volt-e
elveszett időd,
voltál egy percig is "sehol"
és ott igazán szabad?
Volt, hogy nem csak szerettek,
de szerettél,
hogy semmid sem maradt.
Egyetlen percig is,
mondd,
adtad-e úgy magad?

Jóbi Annamária (1977-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél