Kiss Tamás: Nyári esők
Valami megváltozik az égben
Mint a szürkévé váló szerelem
Egyszer csak nem kell már a fény sem
A lélek sötét romos utcákban hever
Valami, mint emléklufi robban szét a nyárban
A mesés mélykék eget megfojtja a kosz
Zajos szentségeléssel tör elő a szeles düh
S a cseppenő eső arcodra fekete könnyeket mos
Táncolj az esőben égszánta pároddal
Vagy csak magadban, ha már nincs kivel
Zokogásod szélsüvítés robaja fújja szét
Valakikért, kikkel elhalt nyarakon együtt nevettél
Mint a szürkévé váló szerelem
Egyszer csak nem kell már a fény sem
A lélek sötét romos utcákban hever
Valami, mint emléklufi robban szét a nyárban
A mesés mélykék eget megfojtja a kosz
Zajos szentségeléssel tör elő a szeles düh
S a cseppenő eső arcodra fekete könnyeket mos
Táncolj az esőben égszánta pároddal
Vagy csak magadban, ha már nincs kivel
Zokogásod szélsüvítés robaja fújja szét
Valakikért, kikkel elhalt nyarakon együtt nevettél
Kiss Tamás (1953-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése