Albert Zsolt: üzenetben létezünk
A reggeli szellőztetés kihúzza a port,
amit az éjszaka szétszórt a nappaliban.
Kisimulnak az alvás ráncos hullámai,
az udvari fű tele az álmos hordalékkal.
Van-e, aki kihajózna az időperemen túlra,
belesodródni egy meg sem történt játékba?
Part a jelen, sziget, tegnap és holnap habjain.
A mindenség sarkai meg vannak írva, koordinátái
artériák és belső bizonyosságok könyvtáraiban.
Ott leszünk-e történeteink végén, vagy csak egy előre
elküldött üzenetben létezünk? Az álmatlanságnak
van szíve, hogy dobogjon, mintha vonzaná az örök ébrenlét.
amit az éjszaka szétszórt a nappaliban.
Kisimulnak az alvás ráncos hullámai,
az udvari fű tele az álmos hordalékkal.
Van-e, aki kihajózna az időperemen túlra,
belesodródni egy meg sem történt játékba?
Part a jelen, sziget, tegnap és holnap habjain.
A mindenség sarkai meg vannak írva, koordinátái
artériák és belső bizonyosságok könyvtáraiban.
Ott leszünk-e történeteink végén, vagy csak egy előre
elküldött üzenetben létezünk? Az álmatlanságnak
van szíve, hogy dobogjon, mintha vonzaná az örök ébrenlét.
Albert Zsolt (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése