Debreczeny György: Rettentő magány
Öröktől fogva s mindörökre lenni,
valahol téren és időn kivül,
hol otthona a Mindenség s a Semmi,
fényben, sötétben mindig egyedül,
minden atomban s az egész világban,
betöltve a dermesztő végtelent,
sok milliárd bolygón mégis hazátlan,
s a táguló Kozmoszban kripta-csend,
a Mű, mit tervező gonddal teremtett,
szünetlenül rombolja önmagát,
rejtett hibák bontják, dúlják a Rendet;
ezt látni egy bús örökléten át,
társtalanul, hiába szánva-bánva:
nincsen rettentőbb, mint Isten magánya.
valahol téren és időn kivül,
hol otthona a Mindenség s a Semmi,
fényben, sötétben mindig egyedül,
minden atomban s az egész világban,
betöltve a dermesztő végtelent,
sok milliárd bolygón mégis hazátlan,
s a táguló Kozmoszban kripta-csend,
a Mű, mit tervező gonddal teremtett,
szünetlenül rombolja önmagát,
rejtett hibák bontják, dúlják a Rendet;
ezt látni egy bús örökléten át,
társtalanul, hiába szánva-bánva:
nincsen rettentőbb, mint Isten magánya.
Debreczeny György (1922-2015)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése