Dékány Dávid: Maradj velem, ha nekem már nem megy

Tudod, én szívesen összegereblyézem a gólyákat a szántóföldekről
Működésképtelen érzelmeket szedegetnek.
A föld felforgatott alkatrészeit.
A kanapén ügyetlen délutánok hemperegnek, szűz kicsi kérdések.
Az ilyen napoknak nincsenek tulajdonságaik, elég belőlük éppen annyi, hogy vannak.
Lépcsőházak és dohos könyvek.
Haldoklók siratják saját porcelán égboltjukat.
Megcsonkítanám magam, de tőled félek igazán, hogy te akkor mit csinálnál. 

Felgyújtom egy angyal szárnyát, valakinek le kell ülnie mellém.
Ide a lépcsőre.
És megígérni, hogy ez volt az utolsó.
Talán jó, talán rossz, de a legutolsó.

Dékány Dávid (1988-)