Fenyvesi Orsolya: A világítótorony
Nem figyelt senki: tél volt,
bőrön át derengő alkonyat.
A repülőgépen ott volt a másik Nap,
felé fordítottam az arcomat,
hogy megpillantsanak, elaludhassak.
Láttam az időt éjszaka,
hullámokat, amik nagyobbra nőttek
a sötétségnél, ahonnan érkeztek,
amikor megérkeztem.
A parti fényekben váltak ragyogó habbá,
és mintha ez a fehérség lett volna a hangjuk,
mert egyébként csend volt, és semmi sem mozdult,
csak az emberek.
Gondoltam rá sokszor, hogy majd elmesélem ezt neked:
itt éjszaka volt nyár és nappal,
és innen láttam meg a hajót,
ami elvihetett volna a partról,
de egyre csak közeledett.
bőrön át derengő alkonyat.
A repülőgépen ott volt a másik Nap,
felé fordítottam az arcomat,
hogy megpillantsanak, elaludhassak.
Láttam az időt éjszaka,
hullámokat, amik nagyobbra nőttek
a sötétségnél, ahonnan érkeztek,
amikor megérkeztem.
A parti fényekben váltak ragyogó habbá,
és mintha ez a fehérség lett volna a hangjuk,
mert egyébként csend volt, és semmi sem mozdult,
csak az emberek.
Gondoltam rá sokszor, hogy majd elmesélem ezt neked:
itt éjszaka volt nyár és nappal,
és innen láttam meg a hajót,
ami elvihetett volna a partról,
de egyre csak közeledett.
Fenyvesi Orsolya (1986-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése