Filip Tamás: egy rétre

A vállig érő fűből egyszer csak
nagy, aranyszínű gurigák születtek.
Aztán egy éjjel valaki elgurította őket.
Az új fű bokáig ér, nem tudnak
elbújni benne a szerelmesek.
(Minden ismerős itt, de
minden ismerős idegen. És
a pillanatok egyre rövidebbek.)

Filip Tamás (1960-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél