Hecker Héla: Szavaim

Szavaim fonákját ugyanolyan jól ismerem,
mint színét. Egy ideje nem tudom már,
mi az, amit hiszek, és mi az, aminek pusztán
akcentus nélkül tudom kimondani a nevét.

A fedőbűn helyett fedőszavak akrobatikája
özönli el a porondot. Minden tripla szaltónál
a közönséggel együtt szűnik meg dobogni
a szívem, majd fölszabadultan tapsolok.

Így élek szavaimmal, akiktől már nem is
hallani a hangom. A legelső sorban ökölbe
szorult kézzel ül egy eredeti érzés, és nem
tudja, üvöltve kihez és hova fusson.

Hecker Héla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél