Izsó Zita: A feleslegesekről

Azt mondtad, szükséged van rám,
de nem tudtál becsapni.
Kiettem a csapdádból a csalit,
és azt hazudtam, nem tudok az ínséges időkről,
hogy a zsákmányállatok máshova mentek élelmet keresni.

De akkor kik azok, akiket beköltöztettem
üresen álló terveinkbe?
Minél jobban hasonlítanak rád,
annál kevésbé ismered fel őket.
Semmirekellők, megalvad a szájukban a tejút.
Mit szólnál, ha tudnád,
hogy a te becsvágyadon nőttek ekkorára?

Ma túl nyilvánvaló a válasz,
nem illik kimondani.
Ma később megy le a nap,
olyan hívogató, mint egy tál méz,
amibe belefulladnak a bogarak,
és botrányos,
mint a kukába dobott ételmaradék,
a feleslegesek távozása után felzengő öröm.

Izsó Zita (1986-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél