Izsó Zita: Hideg

Nem imádkozni jöttél,
de a katedrális pont útba esik.

Belépsz a templomkertbe.
A szentek felújításra váró szobrai
úgy fekszenek ott,
mint a föld legmagasabb pontja felé
vezető úton
a halálra fagyott hegymászók testei.

Végre odaérsz a kapuhoz,
és arra gondolsz,
talán nincs is, akihez jöttél,
és talán soha nem is volt.
Úgy érzed magad, mint a megszelídített állatok
az első ember halálakor.

Izsó Zita (1986-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél