Kakuk Tamás: Ahogy távolodik
visszanézel
a futó borostyán
közt vágott virág
a kerítés mellett
elnyílt spireák
rád zuhannak
az alkonyat
súlyos árnyékai
nem leszel nyugtalan
viszed őket magaddal
a platánok alatt
Kakuk Tamás (1952-)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése