Kriegel Zsófia: Játékaink
Kikönnyeztem szemeimből a fényt,
kipréseltem könnyeimből az álmot,
és a nap valósággá hevítette bennem
a világot.
Mint üvegszilánkot szorítom a perceket,
tenyeremben lüktet a lényed,
meggyilkolja magam teremtette isteneimet,
és így sem láthatom igazi éned.
Hevül az anyag, zúgnak a gépek,
forgatom számban szavaid,
csattog a gondolat és dübörög az érzés,
hogy bár lennék valaha valakid.
És itt állok bambán, szájtátva nézlek,
mindenből kettőt és fordítva érzek.
Hozzád ért a vállam, és nézd, lehorzsoltad bőröm
smirglized arcoddal az arcom
szolgajátékainknál még sincs szebb örömöm
úrkiállásodnál mégsem volt szebb harcom
és tartom magam, míg tartom, bár
lábnyomodba lépek, és látod, vérzik a talpam
hozzám ért a vállad, és nézd, lehorzsoltad bőröm
szétszabdaltad arcom arcoddal,
de tűröm.
kipréseltem könnyeimből az álmot,
és a nap valósággá hevítette bennem
a világot.
Mint üvegszilánkot szorítom a perceket,
tenyeremben lüktet a lényed,
meggyilkolja magam teremtette isteneimet,
és így sem láthatom igazi éned.
Hevül az anyag, zúgnak a gépek,
forgatom számban szavaid,
csattog a gondolat és dübörög az érzés,
hogy bár lennék valaha valakid.
És itt állok bambán, szájtátva nézlek,
mindenből kettőt és fordítva érzek.
Hozzád ért a vállam, és nézd, lehorzsoltad bőröm
smirglized arcoddal az arcom
szolgajátékainknál még sincs szebb örömöm
úrkiállásodnál mégsem volt szebb harcom
és tartom magam, míg tartom, bár
lábnyomodba lépek, és látod, vérzik a talpam
hozzám ért a vállad, és nézd, lehorzsoltad bőröm
szétszabdaltad arcom arcoddal,
de tűröm.
Kriegel Zsófia (1991-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése