Laczkó Vass Róbert: Korridor
becsomagolták
az életük fontosnak
vélt maradékát
szerteszét hever
ami szerethető volt
és haszontalan
félresikerült
álmaik árnyékában
elbotlik a fény
emberközelben
a fájdalom arca még
felismerhető
messziről viszont
apatikus masszává
habarcsolódik
imbolyognak át
egy pontonokra tákolt
hézagos napon
okafogyott a
mosolyuk de könnyeik
már elapadtak
előttük a múlt
alattuk a semmiben
morajlik a csend
az életük fontosnak
vélt maradékát
szerteszét hever
ami szerethető volt
és haszontalan
félresikerült
álmaik árnyékában
elbotlik a fény
emberközelben
a fájdalom arca még
felismerhető
messziről viszont
apatikus masszává
habarcsolódik
imbolyognak át
egy pontonokra tákolt
hézagos napon
okafogyott a
mosolyuk de könnyeik
már elapadtak
előttük a múlt
alattuk a semmiben
morajlik a csend
Laczkó Vass Róbert (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése