Vasadi Péter: Őszi dombon

Ezen az őszi dombon,
a harmatcsepptől csillogó
füvön, alig néhány lépésnyire
Hölderlin kék fenyőitől,
melyek egymásnak nemcsak
ismeretlenek, de egyek is
a föld alatt, kráternyi nap-
sugárban, ebben a juhar-
falombnyi csöndben, e
csillagágon ingó serpenyőn,
mely mégis mozdulatlan
földdudor és három szárnyait
nyitogató pillangó közül
kidomborodik, ahol az alsó
füveken bujkálnak szürke
tücskök, és fojtott dühvel
röpköd a darázs, és domb tövén
az erdő súg és szervezkedik,
nem csörgedezik a patak sem,
hanem szökik a sás alatt,
mint egy fegyelmezett futár,
s nem leng a zápor,
a réten összegyűrve elhever,
ezen az őszi dombon,
melynek fái harangzúgáskor
nőni kezdenek és átütik
a völgysötétet,
akár a lándzsavégek,
épp itt,
kitörve arany foglalatából
egy villám meglepett.

Vasadi Péter (1926-2017)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél