Emericzy Enid: Ölelős szonett

…ölelj csikorgató kutya hidegben,
fának dőlve, kapkodva, zúzmarásan,
ölelj délibábküldő forróságban,
együtt fürödve közös izzadságban.

…ölelj hajnali rózsás derengésben,
fűben és asztalon és széles ágyban,
ölelj alkonyat puha homályában,
padláson, liftben és fürdőszobában.

…ölelj nappali derűs fényességben,
hogy minden porcikádat látva lássam,
ölelj az éjjel sötét bársonyában,
elbújva ezer titkos pirulásban.

…ölelj, hogy magamat egészen elveszítsem,
csak téged láthassalak, ne azt, ami nincsen.

Emericzy Enid (1948-)