Katona Ágota: Térkezelés

Átlátszó a magamra csukott ajtó, nem
vágom oda senki ujját. Reggelente
sorsszimfónia, botlás a lépcsőn, a sietség
miatt, vagy a közeledő felhőszakadás
elé, érjen el, mosson agyon.

Beszéltek már a monotóniáról, azalatt
megszerettem, a hullámzó napokra
alig emlékszem. Alá kell írnom
a szerződéseket, tudomásul veszek
mindent, ez lehet a győzelem jele.
Mégis aláásom a szabályos sorokat,
egyre kevésbé hasonlítanak fő-
utakra, aknamezőre annál inkább.

A nevemet elrontják, menetrendszerűen
cserélnek egy betűt. Ne ismerjenek
fel, akik az arcom rombolják. Átfestem
a hajam, őrt állítok az ajtó elé. Ha egyedül
akarok lenni, azonnal kulcsra zár.

Katona Ágota (1989-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél