Lajtai Péter: Az estélynek vége

az estélynek vége, a társaság kirándul a szabadba
hajnal van, koraősz, enyhe ködképződés, avarszőnyeg
ami mellett ellép minden őz és buja holdkölykök játszanak: abrosz
ami alatt megáll minden őz és buja holdkölykök álmodnak: takaró
a lehelet már elárulja, hogy még lélegzünk
a cserje csendjét felzavarják a készülődő vadászok
azt mondják, valami csodálatos vadállomány él ezen a vidéken
az estélynek vége, kikirándulunk a szabadba
hajnal van, éhesek vagyunk, megterítünk az avarra
amin átcsattog általában minden őz: szőnyeg
ami mellett el-ellépegetnek az őzek: abrosz
ami alatt megáll minden őz: takaró
ha hagyjuk, a friss levegő jól átjár minket
talán ez a hegyoldali a legszebb temető, ahol jártam
férfias csend van, ha igaz, apáink figyelnek minket
mindannyian itt vagyunk a friss levegőn, de báli öltözetben
hajnal van, fázunk, avarágyat bontunk, betakaródzunk
amin állnak a holdkölykök: szőnyeg
ami mellett ülnek a holdkölykök: abrosz
ami alatt fekszenek a holdkölykök: takaró
az estélynek vége
hajnal van
amin állunk: szőnyeg
ami mellett ülünk: abrosz
ami alatt fekszünk: takaró

de azért énekeljünk valamit

Lajtai Péter