Necz Dániel: Fürdőváros

Sűrű, párás csend a téren,
ködfüggönyök között széles
ablakok; sápadt fürdőváros
a hegyekben, gomolygó háztetőkön
bágyadt szélkakasok. A ködből
alakod lassan kibomlik, ahogy
sétálsz − bár még csak olvadt gőzfigura
vagy első látásra,
a málló napfényt a ruhád beissza,
a nyugalmat a bőröd inhalálja.
Nem tudom, mért jöttél, csak
jólesik nézni, ahogy rávetül
az arcod egy-egy fakó üvegre,
jó lenne most, mint mozaikot, kirakni,
ivóvízként csorogni szomjas tenyeredbe.
Lépteid kövek súlyos visszhangja marad;
hiába nézlek, eltűnsz megint,
az utcák belélegeznek. Csak párlat
maradsz, kristályos íz,
nehéz fürdővizek cseppje.

Necz Dániel (1989-)