P. Pálffy Julianna: melankólia

rongyosra vetkezett fák karján
remeg a remény
még maradna a nyár
de kőkemény fogakkal őröl
időt a malom –

nélküled-reggeleken
csóktemető fény
kerget árnyat bolondmód
az ágyamon

P. Pálffy Julianna (1955-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve