Schein Gábor: (orpheusz búcsúzik)

hol kerestél? barlang mélyén,
magányos éjben, az ég üveges
tisztasága alatt? a forró ősiszapban?
az idő korallokkal benőtt

roncsai közt? a remény énekében?
igen, mindig ott kerestél. és volt legalább
egyetlen pillanat, mikor oszlani láttad
a sötétet, mely engem örökre körül vesz?

*
a bőrömben élsz, a bőr álmaiban,
a fényt alig sejtve. figyelem a sötét
vonulást, a távolságét, a holtakét,
de a félelem csak ritkán les

be hozzám. a bőrömben élsz,
a bőr álmaiban. és ha sötét folyó
sodor más álmok felé, azok is
látni fognak az utolsó pillanatig.


Schein Gábor (1969-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél