Szalay László: Kéretlen ima
Egyetlen mondatodba,
bezártál. Uram, egyetlen mondatodba.
Kitapogatom falaidat-falaimat,
innen idáig, mondom,
két karfa közé szorult világ,
s ez elég is nekem .
Lekuporodom egy névelőben,
s már semmit nem akarok,
csak az alkony ábráit
betűzgetem falaidon -falaimon-
virrasztok a dadogás idejében,
míg kissé megemelkedik az éjszaka,
ahogy lovasok dobaja a messze ködből,
egyetlen igédben a pirkadat előszele.
bezártál. Uram, egyetlen mondatodba.
Kitapogatom falaidat-falaimat,
innen idáig, mondom,
két karfa közé szorult világ,
s ez elég is nekem .
Lekuporodom egy névelőben,
s már semmit nem akarok,
csak az alkony ábráit
betűzgetem falaidon -falaimon-
virrasztok a dadogás idejében,
míg kissé megemelkedik az éjszaka,
ahogy lovasok dobaja a messze ködből,
egyetlen igédben a pirkadat előszele.
Szalay László
Megjegyzések
Megjegyzés küldése