Csengery Kristóf: Változat egy Rába-versre
(Versenytársam, az idő)
Ne fuss el mellettem, idő! Úgy szólok
hozzád, mint szegény a gazdaghoz: annyit
engedj csak, hogy megérinthessem bársony
köpenyed szegélyét; tűrd, hogy az arcod
láthassam és hogy a szemedbe nézzek.
Azt sem tudom, ki vagyok - de talán
te megtaníthatnál magamra. Nincs egy
szavam se arról, hogy mit akarok - de
ha egyszer rám tekintenél s bevárnád
lassú lábam, elmondanám a tervet,
melyet nem ismertem korábban. Kérlek,
ne hagyj le és ne hagyj el. Lihegek
mögötted, szúr az oldalam. Tüdőmben
vaspor, neked meg oly könnyű a lépted.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése