Dékány Dávid: Eseményhorizont

Olyan sokáig fürödtem,
hogy a telefon ma már nem fogja
felismerni az ujjlenyomatomat.
Kaptam egy hosszabb üzenetet,
nézegettem a szavakat benne,
és úgy döntöttem, nem érdekel.
Ilyen vagyok, amikor az igazán fontos
dolgok működésén gondolkodom -
fekszem az ágyban és időnként felnevetek.
Ez a kopogás valószínűleg az eső hangja
de inkább azt képzelem,
hogy egy óra ketyeg valahol,
meghibásodott és összevissza telik az idő.
Igyekszem minél több elméletet
kitalálni a jövővel kapcsolatban -
akárhogy is lesz, azt mondhassam, tudtam előre.
A kora délutáni órákban északnyugaton
szupercellák lépték át a határt,
az ablakba tett oszlopkaktusz fél centit nőtt tegnap óta.
Ha végiggondolom az eddig történteket,
csoda hogy élek.
Odalent zsákokban áll a kerti zöldhulladék,
tizenhárom esőcseppet számoltam
villámlástól mennydörgésig.

Dékány Dávid (1988-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél