Dékány Dávid: Legsötétebb

Ételfestéket használsz.
Gyorsan kikopik a hajból,
de így a legolcsóbb.
Összemosott ruháink teregetésekor
közösen elkövetett bűneink zászlóját,
vérszerződésünk színeit csapkodta a szél.
És most, hogy eszembe jutottál,
nem tudom, mire gondoljak.
Hajlakkal kellett volna lefújni
utolsó napjaink mákgubóit.
Úgy most nem vigyorognának ránk eltorzult fejjel,
nem szóródna ki belőlük minden titkunk,
és nem a gyermeki dac csörgőit szorongatnánk.
Mert azóta,
mint egy régi szakácskönyvben,
fekete-fehérek az ízek,
és nincsenek válaszok a vállfák kérdőjeleire,
csak egy alig észrevehető vállrándítás,
amitől meg sem gyűrődik az a 85%-nyi pamut.
Üres lapokat nyomtatok ki –
halhatatlanságunk szabásmintája.
Legsötétebb mozdulataimat próbálom visszavonni,
de nem találok hozzá billentyűparancsot.

Dékány Dávid (1988-)