Illés Orsolya: távolság

Most olyan üres minden,
mintha Isten egy pillanatra
magára hagyta volna a Világot.

– Hallgatag fűszálak
reményvesztettsége és magánya.

Az elhagyott tájban
a fűrész távoli zaja:
ökölcsapás az asztalon.

Minden szétesett.
Emlékek egyre tűnő ablakképe fojtogat.
Pattogó esőcseppek az üvegen.
– Elmosódik a kép.

Illés Orsolya 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve