Kántor Péter: Áprilisi séta

Idén már kétszer volt nyár és háromszor tavasz
és néha mintha ősz, úgy rémlik, s máma télutó;
ragyog a hó az almafán (az ám),
s befú a szél a bőr alá; szaladj!
Hadd mondom el, hogy mi volt tegnap
úgy délfelé, ebédidőben az utcán:
majom és kígyó és madársereg
haladt az emberek között (mind emberek),
valami egykedvű, jókedvű mosollyal,
szemben velem (szép nap lehet, ha épp ma),
motyogtam zavaromban, hanem azért
nagy ívben elkerültem a kígyófejűt;
mintha odaát, a másik oldalon
tűnődnék egy kirakaton (ravaszul),
s az utcasarkokon, mint ki időt nyer,
cipőfűzőmmel bajmolódtam; a gonosz
minduntalan kinyílt, s nekem
betérni volna kedvem – mondogattam,
de épp ott, az ajtó előtt
lecsüngő pofájú bulldog ült,
szájkosara méterre tőle a földön,
farka mozdulatlan felkiáltójel: ez nem
tréfál! – igen;
hát így mentem haza éhesen,
nyirkos tenyeremben az ijedtség,
s a nyelvemen szitok;
ha még kedd lett volna, de nem;
ha jól emlékszem, szerda volt.

Kántor Péter (1949-2021)