Lászlóffy Aladár: Chopin ősszel
Üvegből öntött éjszaka.
Kék üvege mögött a hold.
A zongorából jött haza,
ami valahol messze volt
Milyen emberi rejtelem
minden ilyen megérkezés:
mától már itt lakik vélem,
melyhez a tegnap még kevés.
Valahol minden meglehet!
Valahol látni, hallani
a múlt nyarat, az új telet,
szerelmet lehet vallani
a szenvedélyes nagy szavak
teljes testének, amit más
nem vetkőztet s nem simogat,
csak egyedül az alkotás.
Én láthatatlan vagyonom:
egy billentyűsor tetején
örökre kalkulált nyomon
végigfutok - és már enyém!
Kék üvege mögött a hold.
A zongorából jött haza,
ami valahol messze volt
Milyen emberi rejtelem
minden ilyen megérkezés:
mától már itt lakik vélem,
melyhez a tegnap még kevés.
Valahol minden meglehet!
Valahol látni, hallani
a múlt nyarat, az új telet,
szerelmet lehet vallani
a szenvedélyes nagy szavak
teljes testének, amit más
nem vetkőztet s nem simogat,
csak egyedül az alkotás.
Én láthatatlan vagyonom:
egy billentyűsor tetején
örökre kalkulált nyomon
végigfutok - és már enyém!
Lászlóffy Aladár (1937-2009)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése