Nagy László: Tenyered éle előtt

-
Éjjel 
tenyered éle előtt 
megnyílnak a falak
 kiscipődet nem sebzi út
 krokodil-éhű salak 
talpad alatt fű, fa, virág 
éjkupola 
égi moha 
a harmat golyóscsapágyain
gördülsz tova 
te levegőt járó alak 
uszályod a láz
 te szellőt hasító profil 
szimatolsz engem
 vadat a vadász
 május trágárzöld sátrait 
döncölik értem lábaid 
s már ott se találsz 
hát a város alá 
a pokolra leszállsz
 hol flitteres, csokros huhogók
 kicsikarják amire mohók 
ahogy a zeneszót a vonók 
hol zeng a csalás 
rádröhög a nagy vigalom
 bíbor-falon árny-babilon
 pokolbeli nász
 csontjaidig sugárzanak
 a csömörrel telt poharak
 köztük csak egy leborítva
 valaki cseppig kiitta
 s már ott se találsz 
de tovább 
de tovább 
tébolyoghatsz virradatig
 míg a látvány megadatik 
ama csipkés bástyafokon 
a test fura báb 
mint akinek oda a bőre 
virradati vörösen pőre
 hogy lássad nemcsak te vagy árva 
elcsigázva néz a Dunába 
te csak állsz 
te csak állsz 
nagy hajnali szélben a parton
 gyökeret vert májusfa-asszony
 felszalagoz tetőtől talpig 
a gyász

Nagy László (1925-1978)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

-
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, hogy szállj, erőseket, mint a karvalyé, hogy a szabadság magasságában könnyű szárnyalással lebegni tudj, és siklani az élet színein át, a csendben meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek. Emlékezz erre, és élvezd a repülést a tenger felett, a fűszálakon át, sőt - miért is ne?!-, akár széttépett álmok között, mert mindennek, még a zúzmara jegének is értelme van. Erős szárnyakat szeretnék adni neked, hogy leküzd a távolságot, a port, mely a szívedet szorítja, és mindazt, mi aranynak látszik, de amely valójában nem az. Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, sűrű pelyheset, hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted, és ha le is zuhansz, ne essen bajod. Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked, de nem lehet, mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted. (Fordította: Erdős Olga)
További információk

Závada Péter: Bontás

-
Belém ülsz. Ülünk, mint két egymásba csúsztatott szék. TV szól a szobából. Ma mégse megy. Lemászol. Nézem a függöny bojtját. A szomszéd házat bontják. Az ablakok betörve. Lelátni a gödörbe. Most magamhoz szoktatlak. Már nyitva van az ablak. Vastag az ég, vízhatlan. Megfürdünk a huzatban. Erősen koncentrálok. Mármint csak arra, rád, hogy mit kéne most éreznem. Nem passzolunk lélekben. Befekszel az ölembe, mintha a bölcsőd lenne. Megmarkolod a farkam. Együtt szorongunk halkan. Závada Péter (1982-)
További információk

Wass Albert: Tél

-
Templomi csöndben, Éjjeli ködben Aszkéta-ágat zörrent a szél, Valahol messze, Csillag szemekre Szürke ködfátylat borít a Tél. Túl a tetőkön, Dárdás fenyőkön: Zöld diadémon, pára lebeg, Sűrű vadonban Halkan, titokban, Fenyő-óriások könnye pereg... Néma a szikla, Kristály patakja, Jeges páncélban tompán zubog, Mogorva ormon Nincs rododendron, Csak sötét árnyak: Tantalusok. Mélyen a völgybon, Fűzfa berekben, Néha, titokban zörren a szél, S fent a magasban Pára alakban Halkan suhanó szellem: a Tél. Wass Albert (1908-1998)
További információk