Nyirán Ferenc: Majd

Majd fosszíliák leszünk
egy valamikori jövőben,
majd ránk rakódnak az idő
olajos rétegei, új fajok népesítik
be a bolygót, mely valaha az
otthonunk volt, és nem marad
fenn rólunk semmi, ami az
ismeretlen nyelven hallgató
különös lényeket érdekelné,
ami kutatásaik tárgyát képezhetné,
mert ők egy oly kor szülöttei,
ahol a mindentudás eleve adott,
ahol nem kérdés a fennmaradt
piramisok titka, ahol már válaszok
sincsenek, mert elérkeztek a dolgok
legvégső határáig; ekkor újraindítják
a letűnt korok itt felejtett fúrótornyait,
hogy belőlünk táplálkozzanak.


Nyirán Ferenc (1951-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél