Oláh András: mellőlünk elfogyott
mellőlünk elfogyott az éj derűje
a kandallóban száraz fa ropogott
de kérdőjelként egymásnak feszülve
lúdbőrző testünk gyönyört szomjúhozott
nem szűnő vágyunk juttatott pokolra
s miként ki faggyúba kócot mártogat
lehunyt pilláid mögött haldokolva
őrült álmokkal mérgeztem álmodat
jövőnk – ha lett volna is – nem érdekelt
jegyet váltottam egy másik hajóra
hol „S-O-S” jeleid nem értek el…
picinyke zugban kuporgok azóta
felejtésbe zárva – magházba a mag –
múlttá dermedve az örök éj alatt…
a kandallóban száraz fa ropogott
de kérdőjelként egymásnak feszülve
lúdbőrző testünk gyönyört szomjúhozott
nem szűnő vágyunk juttatott pokolra
s miként ki faggyúba kócot mártogat
lehunyt pilláid mögött haldokolva
őrült álmokkal mérgeztem álmodat
jövőnk – ha lett volna is – nem érdekelt
jegyet váltottam egy másik hajóra
hol „S-O-S” jeleid nem értek el…
picinyke zugban kuporgok azóta
felejtésbe zárva – magházba a mag –
múlttá dermedve az örök éj alatt…
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése