Rékai Anett: Bujdosóének egy farkasról
Most, hogy végre kettesben vagyunk, elmesélhetem,
hogy már a második villanykörte ég ki nálam a héten.
Úgy látszik, a fény sem akar egy szobában megmaradni velem.
A félelmeim és a szorongásaim, amik nappal olyan kicsik,
hogy a kabátzsebemben hordom őket,
most előavászkodnak az ágy alól, óriásárnyak kelnek a falon,
és én rettegve keresek menedéket. Halkan közelebb óvakodok,
mint a farkasok, az öledbe mászom, egész áttetsző vagyok,
és amúgy is, sötét van, így kénytelen vagy a kezedre
és a szívedre hagyatkozni, ha meg akarsz nézni magadnak,
talán jobb is így. Szorosan bújok-simulok hozzád,
nem veszíthetlek el, mert az összes könnyem felhasználtam már
egy másik szerelemben. Tenyered a fejemre borul, ringass el,
mint egy gyereket, hogy rám találjon az álom az álomban.
hogy már a második villanykörte ég ki nálam a héten.
Úgy látszik, a fény sem akar egy szobában megmaradni velem.
A félelmeim és a szorongásaim, amik nappal olyan kicsik,
hogy a kabátzsebemben hordom őket,
most előavászkodnak az ágy alól, óriásárnyak kelnek a falon,
és én rettegve keresek menedéket. Halkan közelebb óvakodok,
mint a farkasok, az öledbe mászom, egész áttetsző vagyok,
és amúgy is, sötét van, így kénytelen vagy a kezedre
és a szívedre hagyatkozni, ha meg akarsz nézni magadnak,
talán jobb is így. Szorosan bújok-simulok hozzád,
nem veszíthetlek el, mert az összes könnyem felhasználtam már
egy másik szerelemben. Tenyered a fejemre borul, ringass el,
mint egy gyereket, hogy rám találjon az álom az álomban.
Rékai Anett (1999-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése