Visky András: Aki voltál
az vagy, aki voltál, újságpapír szárnyú
madarak a szélben, a kedves ikonarca a
havas ablakkeretben, az üvegen, halálos
csendben, jégvirágok kúsznak fölfelé, mire
is mennél a verssel, mit kezdhetnél most
a sorok periszkópjával és ezzel az áttetsző
fehér lappal, mely mögött házak, utcák,
lábukon alvó lovak, mint tűhegyre szúrt
menyasszonyfátylas lepkék, az vagy, aki
voltál, sajgó ólombetükkel szívedben, a
belső látás mondhatatlan esélyével, mintha
visszavonulásod utolsó területeit védnéd
a sárkányrepülőkön érkező levelektől és
hétfejű hópelyhektől
madarak a szélben, a kedves ikonarca a
havas ablakkeretben, az üvegen, halálos
csendben, jégvirágok kúsznak fölfelé, mire
is mennél a verssel, mit kezdhetnél most
a sorok periszkópjával és ezzel az áttetsző
fehér lappal, mely mögött házak, utcák,
lábukon alvó lovak, mint tűhegyre szúrt
menyasszonyfátylas lepkék, az vagy, aki
voltál, sajgó ólombetükkel szívedben, a
belső látás mondhatatlan esélyével, mintha
visszavonulásod utolsó területeit védnéd
a sárkányrepülőkön érkező levelektől és
hétfejű hópelyhektől
Visky András (1957-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése