Visky András: Elhomályosult arccal

gőzölgő teától párás a szemüveged, mély,
forró ködökbe merül szemed, magára marad
tőled a világ, milyen leszek, ha majd újra
láthatsz amint itt ülök előtted a széken,
elhomályosult arccal, elszíntelenedett
szemekkel, mint akit kapkodó mozdulatokkal
láthatatlan ujjak rajzolnak át a csend két
lélegzet közötti örökkévalóságában, hiába
integetnék vagy kiáltanék feldúltan, mi lesz
ha már elfelejtem neved mire szemeid éggel
határos tükrébe újra visszatérhetnék, ha
már nem ismer rád a nélküled gazdátlan
világ, ki vagyok neked mire ismét felmegy
a függöny és kézre kerítenek a reám hulló
fények, idegen ruhákban állok előtted, forró
ködökbe merültél kedves, keselyűk köröznek
a porceláncsésze felett

Visky András (1957-)