Becsy András: Képkeret

Kilencszer pont tizenkét cm
(a képen éppen átkarolva téged
füledbe súgom, hogy..., de már nem érted,
s köröttünk:): Képkeret! Hát ennyi fért el,

ezt őrzi belőlünk ez antik ékszer,
amelyben annyi pillanat, kis élet
a halhatatlanság vágyával égett,
amint mi itt, egy megbotlott igével.

Centikre mérve hát, ami marad u-
tánunk; s még gyertyacsonk, boritta damaszt,
megannyi meddő messiási adu,
s kávéskanálnyi remény rőfnyi malaszt-

ra. Hol az a szó? - Nem jön már a számra.
Titkunk tőlünk titkolja el a ráma.


Becsy András (1973-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél