Parancs János: Önarckép helyett

nem az vagyok, aki vagyok,
most ez a baj,
nem tudom, hogy ki lehetnék,
folyton elcsúszkálok,
magam helyett porhüvelyemet
küldözgetem ide-oda,
és helyt áll ő úgy-ahogy,
teszi a dolgát, pénzt keres,
de én nem vagyok sehol,
már nem érdekelnek a dolgok,
egyszer így, másszor úgy gondolom,
ám újabban semmit sem teszek,
mintha nem is élnék, valahogy úgy,
csak tengődöm, magamtól távol,
s kicsit furcsálkodva nézem,
hogy mit csinál az a szerencsétlen,
aki valaha tényleg hozzám tartozott,
húsa a húsom volt, vére a vérem,
de egymáshoz már alig van közünk,
mégis a nevemben él és cselekszik,
s ha visszatérni hozzá nincs erőm,
hitem és kedvem, úgy mindennek vége,
egymagában ő gyönge és veszendő,
s örökre elveszítheti helyettem,
amiért eddig közösen éltünk

Parancs János (1937-1999)