Stiller Kriszta: felelgető

– Elindulok, ahogy kérted,
ne félj, mindjárt megyek érted.
kis szoknyában, nagy kalapban
az egünkön csonka nap van.
– Gyere hozzám, ahogy kértem,
összerogytam, fáj a térdem.
Mellettem fák, csupa ágból
félek már a nagyvilágtól.
– Belefonlak két karomba
nem a fák, a létra ronda
istenünket visszakérem
ne lógjon már drótkötélen
– Fogalmad sincs, hogy szeretlek
fűszálak, fák mind nevetnek.
Jó lenne az utat tudni
kérlek, taníts meg hazudni.
– Hogy legyek én veled boldog?
A lelkemen sötét foltok.
Világ végén kutat ások
körülöttem fényvadászok.
– Miért vagyok én veled boldog?
Kitalálni a te dolgod.
Sötét foltok nem zavarnak,
Fényíze van az avarnak.
– Füstszag ömlik, tán a csend ég
– Szívemben laksz, örök vendég.
– Feléd nyúlok, isten ökle.
– Maradj velem, mindörökre.