Fekete Vince: repülés a zuhanásban
Egy ejtőernyőt működésképtelenné tenni nagyon egyszerű,
ki kell húzni belőle a kioldótüskét, amely összefűzi a kupolát…
Zuhanás közben aztán hiába rángatod a gyűrűt, hiábavaló a
kényszerkioldó szerkezet; működésképtelen a tartalékernyő is…
Napokig kéz a kézben lebegnek, félig már súlytalan állapotban, mint
késleltetett nyitású ugrásban; alattuk a város halom színes játékkocka
egy hatalmas szőnyegen. Az arcba csapó légáram a föld illatát árasztja;
élvezettel, kezet-lábat szétterpesztve terülnek el a levegőben. Akkor még
úgy tetszik, a föld nem is közeledik, hanem velük együtt zuhan. Akkor
még nem tudják: utoljára. A levegőben még egyszer összekapaszkodnak,
majd néhány kilométernyi zuhanás után ellöki magát tőle biztonságos
távolságra. A légáramtól eltorzult arca gyűrött és sápadt, amikor kirántja
kezét, integet, megfogja a kioldógyűrűt, egy pukkanás, rándul, fellobban
és kibomlik fölötte az ernyő… Vakítóan kék égbolt, ijesztően fehér napkorong…
És egy zuhanó kis piros alak szinte szoborrá váltan. Teste tiszta, meleg forrás…
ki kell húzni belőle a kioldótüskét, amely összefűzi a kupolát…
Zuhanás közben aztán hiába rángatod a gyűrűt, hiábavaló a
kényszerkioldó szerkezet; működésképtelen a tartalékernyő is…
késleltetett nyitású ugrásban; alattuk a város halom színes játékkocka
egy hatalmas szőnyegen. Az arcba csapó légáram a föld illatát árasztja;
élvezettel, kezet-lábat szétterpesztve terülnek el a levegőben. Akkor még
úgy tetszik, a föld nem is közeledik, hanem velük együtt zuhan. Akkor
még nem tudják: utoljára. A levegőben még egyszer összekapaszkodnak,
majd néhány kilométernyi zuhanás után ellöki magát tőle biztonságos
távolságra. A légáramtól eltorzult arca gyűrött és sápadt, amikor kirántja
kezét, integet, megfogja a kioldógyűrűt, egy pukkanás, rándul, fellobban
és kibomlik fölötte az ernyő… Vakítóan kék égbolt, ijesztően fehér napkorong…
És egy zuhanó kis piros alak szinte szoborrá váltan. Teste tiszta, meleg forrás…
Fekete Vince (1965-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése