Gyukics Gábor: aminek nincs vége

a hold és a csillagok
vakító fénnyel szórták tele
a fekete lyukat
de hiába mert a sötétség ellenállt
bebörtönözte a fényt
hatalmas árnyékot vetett
a testeket körülölelő sebzett levegőre
a múlt lopott fogaival kiharapta
a jelenből a holnaphoz vezető utat

nincs olyan megvesztegethető tinta
ami megrajzolná a befejezetlen épületek kontúrjait
a nappal illúziói hiába fényszórózzák állandóan tátogó szánkat
a kiegyenesedő spirál semmive vált görbületében
szemünk kék tava feketébe
hajunk szőkesége fehérbe vált
bőrünk simasága a múlt
testünk félbetört pálmafa
arcunk fehér álarc
tenyerünk savmarta krétarajz
holnapunk
ötlettelen kérkedés
minden macskakövön

Gyukics Gábor (1958-)