Jóna Dávid: csak állok a parton

csak állok a parton, csak állok a csendben,
hömpölygő vízben fodroz a múlt,
tükörképem áll velem szemben,
a valóságtól megszabadult

jelezni próbál, beszélni hozzám,
hogy félelmeimre válasz a hit,
felsejlik néhány emlékfoszlány,
magamban érzem darabjait

furcsa kis játék, igaz és dölyfös,
felkavart elme, vetít, ha kell, 

így lesz a folyón folyami gőzös
a polcon tartott hajómodell

a parti szélnek szerepet adván
kórusként zümmög a látóhatár, 

suhog Néked alkalomadtán,
mint leszálláskor a gázlómadár

csak állok a parton, arcom a pajzsom,
nem látsz rajtam semmit talán,
pókerarccal végzetem hajtom,
vízbefulladt magánmagány

Jóna Dávid (1968-)