Kalász István: Mulasztással

Ülsz a villamoson
a reklámkapaszkodók alatt fél
éjjel
ütnek óráért táskát vesznek
el tartod a lélegzeted magadban
kinézed az ablakot
így úszod meg a hídon át mi
közben a másik ajtó mellett kétszer
az öregembert
és otthon
bemondja a rádió
meghalt tanukat várnak
és erre a sötétbe álmodod meg:
maradsz itt olyan időre a
mi keresztcsontodat üti míg
vagy.

Majd másnap parkban futsz fák alatt a
folyó felé és a vízből
kijön a fehér kutya
leül melléd
nézitek a vizet
és a csöndben
benne lesz hogy
nem feladni a legerősebb sodrásban
sem.

Kalász István (1959-)


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél