Lukács Sándor: Az udvar
Jókai Annának
nyarak sugaras medreiben
víz-asszony pergeti gyöngyeit hajunkra
ahogy írod „A tigrisfej az őz testébe olvad.
A formációk nem moccannak, az éter kéksége
biztonsággal tartja őket.” de bárhogy is,
egyszer kisiklunk észrevétlenül
a kékség szüntelen öleléséből –
általunk teremtett távlatok
őszbe hervadó sétányain
a morzsák helyett elszórt vérpelyheken
mégiscsak hazatalálunk –
keresztülvágva elvadult kerteken
az eget tartó tűzfalak között
megleljük ismét az u d v a rt
bokrok csonkjaiban a szétgurult patkószegeket
várva hogy tenyerünkben kifényesedjenek újra
a megtöppedt gesztenyék –
és mintha átaludtunk volna mindent
egy régi sláger lassú ütemére
felhúzott vekker-szívünk ott ketyeg már
elárvult polcainkon –
nyarak sugaras medreiben
víz-asszony pergeti gyöngyeit hajunkra
ahogy írod „A tigrisfej az őz testébe olvad.
A formációk nem moccannak, az éter kéksége
biztonsággal tartja őket.” de bárhogy is,
egyszer kisiklunk észrevétlenül
a kékség szüntelen öleléséből –
általunk teremtett távlatok
őszbe hervadó sétányain
a morzsák helyett elszórt vérpelyheken
mégiscsak hazatalálunk –
keresztülvágva elvadult kerteken
az eget tartó tűzfalak között
megleljük ismét az u d v a rt
bokrok csonkjaiban a szétgurult patkószegeket
várva hogy tenyerünkben kifényesedjenek újra
a megtöppedt gesztenyék –
és mintha átaludtunk volna mindent
egy régi sláger lassú ütemére
felhúzott vekker-szívünk ott ketyeg már
elárvult polcainkon –
Lukács Sándor (1947-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése